2018 Barum Rali EB akkor és most – a szurkoló szemével…

Elérkeztünk a raliévad hazánkhoz legközelebbi EB futamához, a cseh Barum Ralihoz.

Idén volt szerencsém 31. alkalommal részt venni Csehország legpatinásabb raliversenyén! Zlínbe (a régi Gottwaldovba) olyan, mintha hazajárnánk, minden bekötőúton térkép nélkül eltalálunk! 4 éves korom óta számunkra mindössze négyszer maradt ki A BARUM (akkor azonos hétvégén rendezték a Budapest Ralival), így aztán a csütörtök esti kiutazásunk alkalmával volt miről nosztalgiáznunk!

 

A ’80-as években a verseny elképesztően rövid idő alatt lezajlott! Csupán egy péntek délutáni és egy szinte végtelennek tűnő, az éjszakába nyúló szombati száguldás! Mai szemmel mindenképp érdekesség, hogy milyen nagyon hosszú versenyeket tartottak, a 35-40 darab gyorsasági szakasz össztávja bőven meghaladta a 400 km-t is!

 

Az első Barumomra (1983) az elindulásunk után a móri rendőrségen dolgozó hivatalnok néni kedves engedékenységére is szükségünk volt! Történt, hogy Édesapám nem igazolványképet vitt rólam. Csupán egy, a nagyszobai szekrénysor előtt készült fotóból vágta ki a megfelelő méretűt, és kérvényezte az útlevelébe felvételemet! A néni azt kérte, hogy egy óra múlva, ebéd után menjünk vissza, s addigra meglátja, mit tehet! Édesapám közben felkészített engem lelkileg: lehetséges, hogy NEM mehetek velük, a Wartburg Kombival! Ebéd után rögvest odasiettünk, ahol szerencsére hivatalosan is bekerült a fotóm az Édesapám útlevelébe! A síráshatáron remegő szájjal adtam át a néninek a virágcsokrot 4 évesen: Köszönöm szépen, hogy elenged a ralira!

Erről a versenyről mélyen az emlékezetembe vésődött egy kép, ahogy szorítottam a Parc Fermet körülölelő rácsot és nem tudok betelni a széles Asconák, Renault 5 Turbók, Porschék, Escortok, 131 Abarthok, Skoda 130 RS-ek, és VFTS-ek látványával… Valami ilyesmi:

 

Egyszer Édesapám kezét fogva ballagtunk még a verseny előtt a több tagú magyar csapattal Gottwaldov széles főútja mentén, amikor elment mellettünk egy bukócsöves Skoda! Én menet közben, jó sokáig bámulva a raliautót teljesen utána fordultam, s mire előre néztem volna, már csattantam is arccal a kandeláber oszlopán. Tetején imbolygott az összes lámpa. Édesapám leguggolt hozzám és együtt érzően csak annyit mondott a tűzvörös arcomat simogatva: „Ha most elkezdesz bömbölni, azonnal indulunk haza!” Természetes, hogy nem mertem sírni…

Megmosolyogtató emlék egy izgalmas jelenet! Amikor az etap útvonal áthaladt Gottwaldov városán, a közlekedési lámpákat kikapcsolták, rendőr irányította a forgalmat. Amikor Skoda Raliautó érkezett, felemelte a rendőrbotját, mindenki megállt, majd a rendőr pörgette a botot, így serkentette nagyobb tempóra a hazai versenyzőt! Akkorákat ugrattak a villamos sínen áthaladva, hogy szikrázott a kocsi alja leérkezéskor…

 

1985-ben még a verseny előtti este láttuk a Ferjáncz csapatot beszélgetni a Moszkva szálló előtt, ahol életemben először Édesapám mutatta nekem:

  • Nézd, Ő ott Ferjáncz Attila a lépcső tetején!
  • Hol? – kérdeztem.
  • Ő az, ott abban a Rothmans-os pulcsiban!
  • De Apa, Ő nem lehet az! Hiszen nincs is rajta bukósisak!   : )

Ekkor indult egy olasz páros is, egy Ferrari 308-al, amit gyerekként, én egyszerűen csak „papucsnak” neveztem el. Olyan volt az autó formája, mintha bele tudnánk bújni!

Ugyanezen a versenyen történt, hogy pénteken találkoztunk Hideg Janibácsiékkal, akiknek volt hivatalos verseny matricájuk a szélvédő sarkában, így ők bemehettek a szalagon belülre is a gyorsasági szakaszhoz oldalról bevezető utakon. Megbeszélték, hogy mi majd mögöttük megyünk olyan közel, hogy ne legyen ideje leengedni a szalagot a rendezőnek. Így a péntek 16 órakor kezdődő verseny első 6 gyorsaságija közül 3 szakaszt is sikerült megnéznünk.

A verseny teljes távja 1082 km volt, amiből a 37 db gyorsasági szakasz 462 km-t tett ki, mindezt 34 óra alatt kellett teljesíteni, hiszen a győztes szombat éjfél után pezsgőt locsolhatott a Prior Áruház előtti céldobogón! A verseny német győztese, Demuth lett Audi Quattroval (4ó 47p08mp)! Ferjánczék a Renault 5 Turbóval, 26p35mp hátránnyal végeztek, ami az abszolút 4. helyre volt elegendő!

 

Sajnos 1986-ban nem indult a gyönyörű, Rothmans-os magyar „B” csoportos Quattro A2 a Barumon! Sőt, a parádés nevezési lista ellenére az élmezőnyből alig érkezett valaki, rajtszám szerint 4-5 autónként jöttek a péntek délutáni első körben. Később derült ki, hogy mindenki (Ferjánczék is) átmentek az egy héttel később levő, magasabb szorzójú Rajd Polskira! Hatalmas csalódás volt, hiszen már 3 napja a helyszínen, izgatottan vártuk a versenyt. Ekkor jutott eszébe valakinek a csapatunkból, hogy menjünk el Nagykanizsára, ahol ugyanezen a hétvégén magyar bajnoki futamot rendeztek. Édesapám épp lecsót főzött a gyorsasági mellett, de gyorsan betette serpenyőstől egy szatyorba, s már indulhattunk is a több mint 400 km-es útra. A határon csupán egyetlen szatyor tartalmára volt kíváncsi a rutinos határőr, amiben az újonnan vásárolt edzőcipők voltak. Ahogy benyúlt érte Édesapám, kiesett a lecsós szatyor a betonra!

  • Mit mondott, hol voltak? – kérdezte ingerülten a határőr.
  • Raliversenyen Gottwaldovban! – mondta Apu.
  • Na, szedje össze és húzzanak innen a francba! – zárta le az ellenőrzést mogorván.

 

1987-ben már a sárga színű, „A”-s Quattroval szoros csatában sikerült győznie Ferjáncz/Tandari párosnak! Megelőzve az azonos autóval induló, előző évi győztest, a cseh Pavlikot! Én nem éreztem akkor ennek jelentőségét, de Apuék nagyon örültek, arra jól emlékszem! Ebben az évben még a verseny előtt kiintette Wartburgunkat a rendőrbácsi. A poros hátsóablakra írva kezdett alkudozni Édesapám a csehszlovák rendőrrel, hogy mennyivel is jöttünk! Rendőr 100-at, Édesapám 80-at írt, hiszen ez volt a szabályos. Hosszú percekig tartott az „állóháború”, míg a rendőr engedett, felírta 80, Édesapám is 80, és kérte is volna vissza a jogosítványát. Ekkor a rendőr rövid sétára invitálta Aput, megmutatta neki, hogy a buszmegálló tábláján van egy 60-as tábla! Így csupán 2-3 edzőcipő áráért sikerült meggyőzni a rendőrt…

 

1988-ban az egész versenyen heroikus küzdelmet folytattak Ferjánczék a gyengébb, sárga Quattroval a bivalyerős Lancia Deltával induló osztrák Wittmann ellen. Apuék mindenhol mérték az időket, bár gyermekként sehogy sem tudtam értelmezni, hogy mit jelenthet: „Adott neki 5 mp-et!” – De hogy adta oda neki? Nem értettem! : )  A verseny elején problémája volt az osztrák Deltának, ezt sikerült kihasználni és szombat délutánig, a 17. gyorsaságiig vezette a versenyt a magyar páros, végül 47 mp hátránnyal a szenzációs 2. helyen értek célba! 20 évvel később tudtam meg Rolf Schmidttől pár részletet, hogy Wittmann a versenyt fel akarta adni, miután másfél percet veszített, de végül sikerült meggyőzni, hogy hosszú még a verseny, próbálja meg ledolgozni!

 

1989-ben úgy éreztük, eljött az igazság pillanata! Wittmann és Ferjáncz is „A”-as, Lanciával indultak. Itt az ideje a visszavágásnak a tavalyi vereségért – gondoltuk! Az első gyorsasági egy ralikrossz pálya szerű szakasz volt, lelátó nélkül is be lehetett látni szinte az egészet. Az osztrák autó jött egyes rajtszámmal, szépen húzott, a kettes rajtszámú magyar autó nem tűnt annyira acélosnak, kapott 4 mp-et 4 km-en! Első napi utolsó, 20 km-es Lípai szakasz már jelezte, hogy nincs minden rendben: Wittmann 11:40, Ferjáncz pedig 12:06 autózott! Ezzel az első nap végén (89 km gyorsasági után) a 4. helyen állt a sárga-tevés Delta. De jött még a hosszabb szombati nap (206 km gyorsaságival), így hát reménykedtünk. Sajnos hiába, a másnapi első szakaszról elektromos probléma miatt nem jött ki a magyar autó, Wittmann megint nyert…

 

1990-ben azt gondoltuk, megszabadultunk az elmúlt két évben győztes „sógortól”, akkor picit egyszerűbb lehet, de nem így történt! Bejelentkezett a győzelemért egy gyönyörűen bömbölő BMW M3, a holland Bosch vezetésével, és az ugyancsak sárga-tevés színezetű finn Sundström egy izmos Mazda 323-al, Juha REPO navigálásával (aki 1999-ben Kankkunennel VB futamot nyert Argentínában és Finnországban is!!!). Verseny elején hamar kiesett Baumschlager az egyes rajtszámú gyári Golffal, megkönnyítve az utat a régóta várt újabb győzelemhez! Pénteki nap végén, 131 km gyorsasági után Ferjánczék vezettek is, mindössze 9 mp-el a finn és 26 mp-el a holland páros előtt! Én gyermeki naivitásommal azt gondoltam nem támadja a sárga-tevés „csapattárs” a magyarokat, ám a hosszabb szombati nap elején a finn páros könnyedén átvette a vezetést a Mazdával. Majd amikor a második helyet próbálta magyar páros megtartani a piros-fehér cigis BMW ellenében, akkor sajnos egy árok foglyai lettek másfél percre, és csupán a nézők segítségével sikerült újra pályára állítani a magyar Lanciát, így végül 3. helyen végeztek Attiláék, így is majd 2 perccel megelőzve a Wittmann helyére beülő osztrák Harrachot!

 

Idáig jutottam a meséléssel, amikor megérkeztünk csütörtök este 10 óra környékén a szállásunkra, Uhersky Brodba. Már a belső parkoló mosolyra fakasztott a Rally Grill falatozójával és a falon az Audi Quattro S1 fotóval. Recepció mellett raliautó makettek voltak vitrinben, vele szemben serlegek, kiemelt helyen: 2011 Barum Rali „N” csoport 3. hely!

 

Péntek reggel 6:30-kor indultunk, ezért dobozokba csomagolva várt ránk a reggelink. Az egész hétvégére érvényes jegyet megvettük egy éjjel-nappali benzinkúton (350 korona = 4200 Ft) és 7 órára egy murvás, erdei bekötőúton a Shakedown és Kvalifikációs szakasz közepéhez érkeztünk, kellemes 27 fok volt. Elmúlt években a házak mentén a lejtős réten néztük a tesztet, így most a hegymeneti szerpentinre szavaztunk. Lesétáltunk az erdőben egy jobbos visszafordítóhoz és meglepett, milyen eltúlzottan is biztonságosra lett szalagozva az emelkedős rész. Érdekes volt megfigyelni, hogy Sordo mennyivel erősebb autóhoz van szokva, és a sok Skoda R5 mennyire különböző hangokon szóltak. Herczigék autója a csendesebbek közül való volt, de hála az égnek ez nem ment az időeredmény rovására! Az élmezőnyből mindenki jött 2-3 kört. A legőrültebb Ingram volt a fekete Fabiával. Majd jöhetett a kvalifikáció! Örömmel láttuk, hogy 6. időt sikerült autózniuk a Norbiéknak úgy, hogy egyetlen hazai versenyző előzte csak meg őket! Ez óriási eredmény! A versenyt eddig hatszor megnyerő Kopecky kicsit szögletes autózással is 2. legjobb lett. Meglepetésre nem Lukyanuk vagy Sordo mögött, hanem az orosz Gryazin lett a leggyorsabb!

 

A lejtőn készült fotókat elnézve, nem az erdőbe kellett volna mennünk. Még Érdi Tibike is árkot járt ott, pedig egyedül indult az ERC2-ben, azaz nem volt kit legyőznie! Kvalifikáció után már a teljes mezőny jöhetett, amikor fantasztikus hangra kaptuk fel a fejünket: úgy szólt, mint egy dögös BMW, de tudtuk, hogy a Historic mezőny nem is tesztel. Leesett az állunk, amikor befordult egy széles, gyári, sárga festésű Swift – nagyon komoly tempóban!

 

Teszt után átvettük Napajedlai Kempingben a két faházunk kulcsát. Gyermekkoromban mindig itt aludtunk, ezért tértünk vissza az idén újra, nosztalgiázni. A régi időkben akkora Urak voltak a magyarok itt a hatalmas borravalóknak köszönhetően, hogy az asztalokat összetolhatták, a csehek nem. A magyarok dohányozhattak bent, a csehek nem. A magyaroknak csak felírták az italokat és a végén kellett rendezni a számlát, a cseheknek még a pultnál azonnal. Jó világ volt…

 

Kemping után benéztünk a szervizparkba. Találtam egy könyvet, amit mintha nekem írtak volna: a Barum Ralik története 1971-2016 között, 600 oldalon! Cseh és angol nyelven, színes fotókkal, minden évben teljes végeredménnyel – fantasztikus! Természetesen itt áll már a polcomon… : )

 

Szervizpark végén sietős sétával sikerült megúsznunk az esőt. Kibekkeltük a dugót, s végül a Rajnochovicei szakasz remek visszafordítójához értünk, és megnéztük az oda vezető keskeny aszfaltos utat, hiszen legutóbb az 1995-ös Barumon jártunk arra. A helyszínen kiderült, aszfaltozás miatt zárják le Bystrice felől a főutat 9 km-re a gyorsaságitól. Innen beugrottunk a Slusovicei körversenyhez, ahol meglepett, hogy az első térképeken megjelentekhez képest fordított irányban fognak körözni! Így a jobb! Hurrá …

 

18 óra körül elfoglaltuk helyünket a rajt melletti patakon átívelő gyalogoshídon. Itt nem világítanak a szemünkbe a szúró fények, közel lehet parkolni hozzá, és tutira nem állnak eléd. Előttünk fordult Norbi túl korán a rajt felé a derékszögben, ahol egy hordót kellett megkerülni, ezért korrigálnia kellett, lement a külső íven a fűre, ahonnan nem tudott visszajönni a betonelemekre, és a bal oldali kerekekkel feljáró nélkül ment neki a vasúti síneknek! Dupla defekt…  : ( 94.idő!

 

Szombat reggel 7kor keltünk, 8-kor indultunk, 46 km után pont 1 perccel pályazárás előtt, 9:11-kor érkeztünk, így a legközelebb tudtunk leparkolni a sípályás elághoz, majd lesétáltunk 1100 métert. Jöttek a FIA Safety autók pár perc különbséggel, s mindegyiknek sikerült az előző által kijelölt biztonsági zónát megnövelnie. Folyton csak költöztünk hátrébb. Nevetséges volt… Kétsávos, lejtős 400 méter egyenest követően volt egy jobbos töret a hídon, ami mögé kellett befordulni a jobbos visszafordítóval a keskeny erdei útra. A nedves kanyarban Kopecky, Ingram, Kreim és a francia Peugeot pilóta fordult szemet gyönyörködtetően!

 

A helyi sütögetőnél ettünk sült kolbászt, később sült csülköt is. Elképesztően finom volt mindkettő… Itt megismerkedtünk egy fiatal, Salgótarjáni csapattal, akiknek a társaik VÉGIGGYALOGOLTÁK a 9000 métert az útfelújítás mentén! Az utolsó autók környékén érkeztek, ezzel az őszinte mondattal: „Én ide a büdös életbe soha többé be nem teszem a lábamat!”

Aztán megtudtuk a szomorú hírt, hogy a piros-fehér-zöld színű Fabia beesett a 18. helyről. Ez nem Norbiék versenye volt!

 

Két kör között kitaláltuk, hogy a második kört a Slusovicei körversenyen nézzük, így este hamarabb érünk vissza a kempingbe. Elég közel tudtunk parkolni, még a szűk visszafordítóhoz keresztben beállított kamion platóján is volt hely. Legutóbb sokkal szélesebb volt itt az aszfalt, de azóta felújították az utat, szabványos méretű kétsávos lett, azaz keskenyebb, így sokkal nehezebb volt balra visszafordulva megkerülni a hófehér bálát. Jó sok sarat felhordtak a pályára, így könnyebben csúszott a hátulja! 🙂 3 kört jöttek, így szinte folyamatos volt a műsor. Klauszék voltak az elsők, akik a füvön nem tolattak vissza, hanem a bokor mellett elosonva folytatták is a versenyt. Mögöttük érkező, szintén hibázók meglátva a lehetőséget, már bátran menekültek a kitaposott nyomon!

 

Porschék után távoztunk és este 7 óra körül értünk a kempingbe. Ekkor beugrott, hogy a szállásunktól pár kilométerre lévő Kudlovice szakasz 19:45-kor indul. A rajtot céloztuk meg, hiszen az erdőben a nagy lámpáktól úgy sem láttunk volna sokat. Hihetetlen volt, hogy Tarabus úgy rajtolt el, hogy elöl Michelin, hátul Pirelli gumik voltak a Fabia R5-n! A lett szurkolók hangosan köszöntötték a két oroszt, Gryazint és Lukyanukot, majd hosszú vastaps fogadta Sordot. Jó hangulatú állomás volt!

 

Vasárnap reggel 6 órakor ébredtem, hogy a pár km-re lévő Halenkovice szakasz rajt utáni lejtős részre menjünk, de mindenki annyira fáradt volt, kint 12 fok volt és az eső is esett, így inkább visszaaludtunk.

10 órakor elhagytuk a kempinget, majd vásároltunk, tankoltunk, és korai ebédnek a „Knédli Gulás” tökéletes volt, majd a cél felől felsétáltunk a 13:15 rajtoló második körre. Tavaly imádtam ezt a részt, hiszen ez volt a Shakedown! Biztonságosan nézhető lejtős, nyújtott jobbos visszafordító. Érkezésünkkor jó vizes volt az út, pici szellő lengedezett. Mivel az elképesztően fiatal rendező elkésett majdnem 1 órát, így igazán vagány helyről élvezhettük az időközben felszáradt pályán az EB szintű produkciót: Kopecky, Sordo, Ingram, Tarabus, Kreim és Ruzicka fergetegesen fordult.

De a legbrutálisabb látványt Cerny produkálta a Fiestával, ezzel a verseny legemlékezetesebb momentumát szerezte nekünk!

 

A magyarok közül a legjobb abszolút helyezést Botkáék érték el, akik 14. helyen végeztek!

 

… és akiknek idei 4. győzelmükkel SIKERÜLT MEGVÉDENIÜK ERC2 EURÓPABAJNOKI CÍMÜKET, ÉRDI TIBIÉK! Hatalmas Gratuláció!

 

Hazafelé azon tűnődtem, hogy mennyit változott ez a verseny az elmúlt 5-6 évben, sajnos mind az élmény rovására. 2014 óta R5 autók mennek, mégis évről-évre messzebb vannak a szalagok a pályától, pedig a tempó annyival nem növekszik. Idén feltűnően fiatal, középiskolás rendezők hihetetlenül flegma stílusban szó nélkül csak mutogattak a nézőknek, pedig ketten együtt nem voltak annyi évesek, mint ahány Barumon én már voltam. Az időtervet tudják tartani, az egész szombat lezajlott csupán 12 perc késéssel. A pályákhoz vezető bekötőutakat lezárják sok-sok km-re, majd 3-4 úton várják a szurkolókat, ahol ez által óriási tömeg gyűlik össze. S a leghihetetlenebb, 3 nappal a verseny előtt megjelenik egy információ a verseny Facebook oldalán: a pályák mentén sátrazni, táborozni TILOS!!!

Nem gondolom, hogy ez a jó irány!

Voltak velünk rutinos ralinézők, akik eddig Barumszüzek voltak, s nem győztem nekik mondani: „Ez nem ilyen szokott lenni…”

Azért minden bizonnyal jövőre is ott leszünk, már 32. alkalommal, mert azért kíváncsiak vagyunk a pályán látható fantasztikus, minőségi ralira…

 

Üdv,

KGT

 

KÖSZÖNÖM A KÉPEKET PETYA!!!

Szavazás

Ti mire szavaznátok 2022-től?

Közelgő események

  • csü
    07
    Már
    2019

    WRC: Mexikó Rali

  • szo
    16
    Már
    2019

    WEC: Sebringi 1500 mérföldes verseny

  • vas
    17
    Már
    2019

    F1: Ausztrália