2018 Rali Legend akkor és most – a szurkoló szemével…

„Itt van az ősz, itt van újra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.”

 

San Marino = Rally Legend: Egy hely, ahol mindenkinek egyszerre dobban a szíve, közös a szenvedélye!

Aki volt már októberben, San Marinóban, a Rally Legend elnevezésű ralis találkozón, az érzés örökre magával ragadja, s nem szorul magyarázatra Petőfi idézete. Akinek még nem volt lehetősége élőben megízlelni, beszippantani a rali történelmét, kezdje el szervezni a jövő évi utat! Életre szóló élmény várja!

Idén kilencedik alkalommal volt szerencsém nekivágni ennek a szenzációs időutazásnak. Sajnos a Mecsek Rally is ezen a hétvégén zajlott, így nem lehettünk ott, hogy élőben élvezhessük a száguldást és harcot a magyar bajnoki címekért, hiszen már csütörtök hajnal 3 órakor indultunk a 910 km-es útra. Az elmúlt években, Velencében hajókáztunk és sétáltunk, az idén inkább más kirándulási lehetőséget kerestünk. Szlovénia végén ajánlottak egy cseppkőbarlangot, ahol délelőtt 10 órakor indult a turistacsoport, ehhez szándékoztunk csatlakozni.

 

Az autópályán bőven volt időnk, így felidéztük az első Legend utazásainkat. 2008-ban vettem észre pár szenzációs képet régi raliautókról egy cseh ralis oldalon, ráadásul verseny körülmények között. Szép állapotú, 10-20-30 éves csodák gurultak a gyorsaságikon! Audi Quattro S1, Lancia Stratos, 037, az S4, Delta Integrale, Ford RS200, MG Metro, Skoda 130 RS, Opel Ascona, Fiat 131 Abarth, Renault 5 Turbo, Toyota Celica ST185, stb.! Ezek a csodák mind-mind gyermekkorom részei, így azonnal felkeltette az érdeklődésemet a rendezvény, főleg amikor a képek között feltűnt, hogy az autókat olyan legendás pilóták vezetik, mint Stig Blomqvist, Juha Kankkunen, Miki Biasion, vagy Andrea Aghini! Mi ez, ha nem időutazás?!

2009-ben semmi, de semmi nem menthetett meg minket attól, hogy ott legyünk San Marinóban. Más magyar autókkal nem találkoztunk, pedig Kankkunen, Grönholm, Biasion, Liatti, Tabaton, Aghini, így kezdődött a nevezési lista! Mi ez, ha nem időutazás?! Akkor még csupán péntek éjjel és szombat délután tartott a „verseny”! Az összekötő, etap útvonalak elhagyhatták San Marino miniállam területét. A verseny „komolyságára” jellemző, hogy a rajt pillanatában minden 4WD autó kapott 1 perc büntetést, ezzel növelve a kétkerékmeghajtású autók esélyeit a 11 mért szakasz mindössze 50 gyorsasági kilométerén! Péntek este esőben jöttek, de egyáltalán nem kímélték a pénzben talán már ki sem fejezhető értékű autókat! Óriási élmény volt végre élőben hallani, ahogy az S1 Quattro baritonja megtölti a völgyet, vagy a Delta S4 szuszog a hegynek fel, vagy ahogy a Stratos üvölt és hörög egyszerre!

Szombaton a Piandavello szakasz 3x szerepelt, így ott vertünk sátrat. Akkor még nem tudtuk, hogy érdemes lenne benézni a Rally Faluba délelőtt, hiszen ott a csodás Rali Stadion, ahol minden kocsi megérinthető. Az első körben végre világosban is láthattuk, amit eddig csupán VHS kazettán! A murvás részen előttünk ütötte ki a futóművét egy Renault 5 Turbó! Nem hittem a szememnek! Mintha bajnoki pontokért, bajnoki címért küzdött volna! Kankkunen például azzal a Toyota Celica-val jött, amivel Janika 1996-ban megnyerte a Kassa és Kisbér ralikat! Mi ez, ha nem időutazás?!

Második körben egy nyújtott balosból következett egy hosszabb egyenes, ahol direkt a „B” csoportos szörnyek gyorsulására voltam kíváncsi! Konkrétan leesett az állam, mintha eltolta volna maga alatt az utat a Lancia Delta S4, olyan bitang erő tolja előre! Percekig nem tudtam megszólalni…

Harmadik kör már újra sötétben rajtolt, de előtte ki tudtunk jönni a szakaszról, így egy jobbos elágazásban néztük azt a mezőnyt, azokat az autókat, amire évtizedek óta vártunk, s azonnal tudtuk, éreztük: ide jönnünk kell még! Mikor lesz már megint október!?

 

Egy év múlva, 2010-ben olyan élményt adott a rendezvény, amibe szomorúan beletörődtünk már évtizedekkel ezelőtt, azaz tudtuk, ez soha nem adatik meg nekünk:

Walter Röhrl az Audi Quattro S1-ben…

„B” csoportról szóló film rongyosra nézett videokazettája után itt karnyújtásnyira előttünk, élőben! Édesapám korosztályához tartozó barátaim a könnyeiket törölgették, amikor először megjelent a kétszeres világbajnok! A versenyző, akit akkor, abban a rendszerben nem lehetett megnézni autózni, de a sors kegyes volt és itt megadta nekünk!

Mi ez, ha nem időutazás?!

 

Eddig jutottunk a visszaemlékezésben, amikor 9:55-kor leparkoltunk a cseppkőbarlang parkolójában. Skocjanske Jame, az Unesco világörökség része! 3 km-es túra, 144 méteres szintkülönbség a szépen kiépített, kivilágított, betonos ösvényen a föld alatt. A nagy teremben 120 méteres a belmagasság! Lent zubog a folyó, s a gyalogos híd 80 méter magasan visz át felette a túlsó falba vágott lépcsőkhöz! Lenyűgöző…

 

Kellemes séta félúton, s 12:30-kor folytattuk is utunkat. Még Olaszország előtt teletankoltunk, hisz ott sokkal drágábban mérik literjét. Mi általában Velencénél le szoktunk térni az autópályáról a főútra, ami rövidebb és ingyenes! 18:40-re érkeztünk meg San Marinóba. A Rally Village melletti körforgalomnál már rengetegen várakoztak, amit pár perc múlva ellepték a rendőrautók, + egy tűzoltó autó is beállt blokkolni a forgalmat! Nem igazán értettük, de várt minket az ünnepélyes rajt, a rengeteg, gyönyörű raliautó, egy csomó WRC, s az érzés, végre újra itt vagyunk… Hiszen „Itt van az ősz, itt van ujra”!

Egy közös kép a majdnem világbajnok Hirvonennel, aláírás Breentől, majd gyermekeivel a rajtdobogón Meeke! Martinis sátor után egy pár modellautó a gyűjteménybe, s irány a Hotel Riminiben! 2012 óta minden évben ugyanott alszunk, ezért sokkal olcsóbban fogad minket a Hotel, mint a Booking ajánlata.

 

Pénteken 10 órakor kezdődött a Shakedown, ráadásul itt hagyományosan NEM is mérik az időt! Házak között nagyon csúszott az aszfalt, majd jöhetett a ritmusos hegymenet Bal4-Jobb2-Bal2-Jobb3! Domboldal tele emberrel, a hangulat maximális, a látvány szenzációs, tökéletes bemelegítés! Egy lengyel a Megane Maxival beesett háttal az első balosban úgy, hogy a mögötte érkező nem látta, a rendező nem volt határozott, ahogy az árok túloldaláról kalimpált a kezével, így az érkező Breen (C4 WRC) nem igazán vette el a gázt, de egy merész kézifékessel elkerülte a váratlan akadályt! VB-s megoldás volt… Később egy Ascona ment bele orral a Bal2 árkába, de őt is kisegítették a lelkes nézők! Említettem már, hogy nem mérik az időt? 🙂

Közben megérkezett a középiskolás osztálytársam egy barátjával, akik a San Marinoi Hotel 100 eurós kétágyas szobája helyett inkább jöttek hozzánk, és kettejüknek fele annyiért se még a csodás reggeliből is belakmározhattak!

 

Mivel a teszt csupán 13 óráig tartott, és a verseny este 19 órakor rajtol, így ilyenkor ajánlott meglátogatni a Szervizparkot, a Rali Falut! Belépéskor azonnal egy négy soros kirakodó vásárba csöppen az ember, szigorúan autós témában. Modell autó, újság, évkönyv, DVD, ralis kispárna, póló, pulóver, sapka, kitűző, alkatrészek, kiegészítők… minden megtalálható! Egy nagy sátorban van lehetőség ebédelni, előttünk pont Pedersoli és csinos navigátora (C4 WRC) tűzállóban állta ki a sorát! Miután láttam, hogy Lasagne-t kér, megkérdeztem nem fél-e, hogy csupa paradicsom lesz a szép ruhája? Jót nevetett, és megígérte, hogy vigyázni fog!

A stadion felé vezető szervizút mindkét oldalán sűrű emberfalban kell a pilótáknak becammogniuk! Felemelő hangulatú kis esemény. Angliából érkezett két igazi, Prodrive-os, kőkemény Subaru Legacy, akik mint egy formációs gyakorlat, egyszerre fordultak ki a szerviz sátor alól.

 

14:45-re hirdették meg a Stadion megnyitását a rajongók részére, olaszos precizitással 20 perc késtek! Itt minden apró részlet egy szelet a rali történelméből. Óriási, hősies csatákat megvívott, eredeti autók, nem győztem megsimogatni őket! A 400 méteres futópályán körben végig parkolnak, így az 1 –1,5 órás köridő szinte egy szempillantás alatt elrepül. Eközben megérkeztek unokatestvéremék is Svájcból!

 

17:30-kor irány a hegy. A második gyorsasági rajtjától besétáltunk pár száz métert egy ravasz parkolós megoldásig, ahol legalább 30 mp-ig láthattuk a kocsikat. Itt a mezőny előtt egy magyar csapat magyar dalaival fokozta a hangulatot. Majd érkezett elsőnek Paolo Diana! Az idei Baranya Kupán biztos több magyar is megismerte szenzációs képességeit. Hát, amit itt művelt a 131 Abarth-al, arra egyszerűen nincsenek szavak! Torkom szakadtából üvöltöttünk…

Csalódás volt a kék rajtszámos „felvonuló” autók, mintha parkolóhelyet kerestek volna egy plázánál! Kis túlzással többet tolattak, mint előre haladtak.

Aztán jött az osztrák Klausner a Quattrojával, s ami az előzőekben 4 sávon nem, neki összejött (egy túlcsúszást követően) mindössze másfél sávon: a tökéletes kézifékes fordulás! Gyönyörű kiút volt a slamasztikából! A világsztárok igazán tudják használni ezeket a gyönyörű WRC-ket, mintha 10 évvel ezelőtti VB futamon lettünk volna. Sajnos a mért mezőny rajtoltatását hamar megállították, mert a 11-es rajtszámú Lancia 037 lement az útról, csúnyán összetörve a 35 éves raliautó elejét!

Innen felmentünk pár kilométerre található várba, hiszen a meseszerű környezetben 2 óra gyűjtő várt a versenyzőkre. Ballagtunk felfelé a versenyautók között, az élmezőny pont a főtéren parkolt és vacsorázott a rendező kontójára!

Majd tovább haladva a várfal lőrésén kipillantva egy minden eddiginél impozánsabb kép tárult elénk: egy picit lejjebb a széles várfalon 4 sorban, mint egy kompon, szorosan egymás mögött álltak a csodaszép raliautók!

Már biztosan tudom, ilyen lehet a RALIS mennyország!

Szombati program hagyományosan dél után kezdődik, így volt időnk a fergeteges reggeli után egy kicsit bohóckodni a tengerparton. Majd elkerülve a dugókat a La Casa szakasz céljánál parkoltunk le. Előttünk egy fehér mikrobusszal szintén magyarok, akik a verseny tiszteletére, Martini csíkosra dekorálták az egész autót! Emelem kalapom…

Az utolsó két visszafordítóban már elég sokan voltak, így lejjebb mentünk. Itt megérkeztek egy jobbos visszafordítóból, rövid bal tempó után kis egyenes, végén élvezetes nagy féktáv, mert bal visszafordító következett. Itt már mindenki odatette magát, Dianat majdnem 4 percig hallgattuk durrogni, mire megérkezett! Az eddigi legnépesebb magyar különítmény óriási műsort mutatott be, büszkék lehettünk rájuk! Ezen a versenyen előfordulhat még évtizedeket átölelő előzés is: egy 1983-as Audi Quattro lehúzódott egy 1991-es Toyota Celica elől, akit épp féktávon előzött meg egy 1985-ös Lancia Delta S4!

 

Szombati második körben a népes, hangulatos balos visszafordítót néztük, itt Diana bemutatta, hogy emberből van, mert bár a forduló első része tökéletes volt, mégis orral csúszott ki a kanyarív végén! Ebben a kanyarban minden évben a pilóták extra vagányságot vállalnak a publikum szimpátiájáért! Fantasztikus kör volt.

Vacsorára egy fincsi pizza Riminiben, majd sztorizgatás a szállodánál hajnalig…

 

Vasárnap csupán egyetlen pálya volt kijelölve (akár csak a tavaly Colin megemlékezésen és Világbajnokok parádéján) a Rali Faluhoz közeli gyártelepen a Körverseny! Leereszkedtünk az ugrató mögötti meredélyen, elhelyezkedtünk. 11 órakor rajtolt az első futam, ezért sokan lekésték a Martinis autók felvonulását 10 óra környékén. Itt már egész nap érződött a verseny felszabadult, laza mivolta, hiszen a 3 körös távon többen önként túlóráztak, pörögtek-forogtak és hatalmasakat drifteltek, ami egy bajnoki, komoly aszfaltfutamon nem eredményes! Hirvonen, Breen, Meeke, Diana, Kelly, Klausner és egy újabb osztrák Audis, Maurer produkciója osztatlan örömet okozott!

 

Második körben már a rajtolási sorrend sem volt fontos, mindenki bátran koptatta a maradék kerekeit a tribün előtti részen. Többen belecsúsztak a pályát a lelátótól elválasztó szalmabálákba, de a nézők gyors helyreállítása miatt még a rajtot sem kellett megszakítani! A lett Velme igazi örömtáncot járt a Quattrojával, három fordulat balra, kettő jobbra! Magyarok is jókat csúsztattak! Meeke pedig óriási, egyedikes, padlógázas, füstölgő kerekekkel bemutatott, távolról indított fordulása a hétvége megkoronázása volt!

 

Innen már csak a hegyre kellett visszamásznunk, és átöltözve kényelmesbe 16:30-kor indulhattunk a haza vezető 910 km-es útnak. A csipet-csapat úgy fel volt dobódva, hogy hajnal 5 órás hazaérkezésünkig egész úton alig aludtak.

A versenyen Breen, Pedersoli, Hirvonen sorrend alakult ki, nem mintha bárkit is érdekelne az időeredmény! Hiszen ilyen ralis időutazás nincs még egy a világon, amikor innen hazatérsz, napokig csak mosolyogsz, az élet újra gondtalan, s már csak azt számolod, hányat kell még aludni a következőig!? Újra 360-at …  

Nem lehet kérdéses, hogy jövőre újra útnak indulunk – immár 10. alkalommal!

 

Üdv,

KGT

 

U.i.: Köszönöm a képeket Era!

Közelgő események

  • csü
    25
    ápr
    2019

    WRC: Argentin Rali

  • pén
    26
    ápr
    2019
    vas
    28
    ápr
    2019

    Rallye1: Miskolc Rali 2019

  • vas
    28
    ápr
    2019

    WRX/S1600 RX: Spanyolország