2018 Veszprém Rali akkor és most – a szurkoló szemével…

Július elején folytatódott az idei pörgős raliszezon – ismét csupán 3 héttel az előző verseny után – az 5. fordulót rendezték a magyar ralibajnokság legeslegmurvásabb versenyét, az imádott Veszprém Ralit!

Már gyermekkoromban nagyon szerettem a földes-murvás szakaszokon futó ralikat. A 80-as években hol volt Veszprém Rali, hol nem… Néha Balatonfüredi központtal, néha novemberben, néha szeptemberben, néha tavasszal, legtöbbször nyáron, és mi mindig a Vilmapusztai körversenyre mentünk, ahol a domboldal, mint egy természetes nézőtér, tele emberrel, ahonnan a pálya ¾-én jól lehetett látni akár 5-8 versenyautót is egyszerre. Jobb oldalon egy hosszú egyenessel érkeztek, majd a mezőn a fűben-földön kanyargott a pálya a bokrok között. Egyszer egy leszakadt kerék a parkoló autóba csapódott, majd a nézők megemelték a Rali Zsigulit, és visszaszerelték a pótkereket egy utcai Ladáról lekapott csavarokkal. Határozott emlékem, amikor a Sólyi erdő gyorsasági szakaszon voltunk. Több bukkanó volt egymás után, két oldalt szélesen jelölte a pályát a fehér szalag, kornak megfelelően tejeszacskóból! A szalag mentén mindkét oldalt végig nézői autók álltak. Amikor sötétedni kezdett én már nem szállhattam ki Édesapám fehér Wartburg Kombijából. Az autó tetejéről jobban lehetett látni, így előbb Apuék másztak fel, majd egyre több ismerős kéredzkedett fel, és Apu senkinek nem mondott nemet. Egy hirtelen pillanatban BANG-BANG!!!, behorpadt a tető, kb. 30  cm-el lejjebb állt mindenki! Összesen 11-en szálltak le akkor a kocsiról, aminek tetején még csomagtartó sem volt! Sajnos itt is történt a versenyen egy kerék leszakadás, ami a sötétben, a tömegben egy fiatal párt talált el. A versenyt megállították, jött a mentő, az autók segítettek a világítással, Édesapám nem bírja a baleseteket, ezért bepattant a Wartburgba, lábbal gyorsan visszarugdosta valamennyire a tetőt, hogy tudjon egyenesen ülni a kormány mögött, és már rohantunk is haza. Még Édesanyám is csodálkozott, hogy egy nappal korábban érkeztünk a versenyről. Az 1991-es Balatonfüredi központú verseny egy kompakt verseny volt, mindössze egynapos. Először tehettük be a lábunkat a Nagylőtérre, ahol egy maratoni, 26 km-es pályát jelöltek ki, amit négyszer kellett teljesíteni! A pálya a „0” pontnál rajtolt, és oda is ért vissza, így a szerviz is ott volt kijelölve. A katonai épületben 20 Ft-ért lehetett játszani 5db 286-os számítógépen az Accolade Forma-1 játékával, természetesen billentyűzeten. Az első három körben a piros-fehér Lanciával a Ranga/Büki páros magabiztos előnyt autózott ki, így az utolsó menetet már ellazsálták, amin Ferjáncz/Tandari páros érte el a legjobb időt a sárga Lanciával, de már nem tudták befogni Rangáékat.

 

Az idén a munkabeosztásom nem tette lehetővé, hogy a csütörtök délutáni hivatalos teszten és a péntek esti kvalifikációs szakaszon személyesen élvezzem a porolást, de az eredményeket másodperc pontosan követtem. Kisebb meglepetésre a Fordba visszaült Turán minden körben gyorsabb volt, mint Herczig, aki az elmúlt 3 év abszolút magyar bajnoka, a Veszprém Rali ötszörös győztese (2004, 2011, 2012, 2015, 2016), aki az idén szenzációsan szerepel a murvás ERC futamokon, már kétszer is dobogóra állhatott! A verseny előtt 2 nappal még úgy tűnt, hogy Vincze Feriék nem indulnak, de hála az égnek összejött, és autóztak egy harmadik legjobb időt, az idei negyedik futamukon negyedik autójuk nyergében! Hadik Andrisék teljesítették a 4. legjobb időt, de a harmadik, mért körben pár tizedmásodperccel beugrottak a rajtnál, ezért ezt elvették tőlük. Ez a verseny előtti pici hiba nagy jelentőséggel bírt a bajnoki címért folyó éves küzdelemben, hiszen Hadikék választhattak utoljára pozíciót az első 13 hely közül!

Szombaton csupán délután kezdődött a program, az ebéd utáni rajthely választó ceremóniával. Lovász és Bodolai is segített a bajnoki címért folyó harcban Hadiknak, hogy az első két helyre tették a nevüket, így a 2-es rajtszámú kék-fehér Ford harmadiknak léphetett pályára az első napon.

A pénteki éjszakás műszak után 5 órát aludtam, majd Édesanyám készítette csodás szombati ebéd után unokatestvéremék családjával kiegészülve már úton is voltunk a ralira. Veszprémben csatlakozott hozzánk komlói barátom, aki egyenesen Olaszországból sietett megnézni e murvás derbit! Márkó felől megközelítve a pályát, a vasút két oldalát övező szúrós bokorra vágott átjáró után leküzdve az erdősávot a 21 km-es Kislőtéri szakasz második kilométerénél táboroztunk le. Itt több mint egy kilométert belátni: egy teligázas, hosszú, dobálós egyenes végén van egy B2-J324-ből Bal visszafordító! Szeretem ezt a részt…

Első kör délután 4 óra után rajtolt. Lovász és Bodolai takarított, Hadik próbált nem sokat csúszkálni a kavicsokon. Trencsényi és Osváth pontosan, Velenczei autója láthatóan problémákkal, ifj.Kiss pedig lendületesen autózott. Bútor és Balogh szenzációsan látványosan, Vincze gyorsan, míg Herczig kanyarvétele gumispórolósnak tűnt. Turán bevállalósan, Ollé brahisan, Kovács és Lencse erőből, míg Marozsi kockázatmentesen teljesítette az első kört.

Már a Mitsuk jöttek szépen sorban, amikor egyszer csak csend – megállt a rajtoltatás! Szinte azonnal jött a hír: bent a rescue és a MENTŐ! Pár perc múlva az is kiderült, a 3-as rajtszámmal Vincze Feriék csúnyán elestek. S jöttek is a képek, az autó elég nagyot kapott, Ági szerencsésen megúszta, de Ferit elvitte a mentő. A mögöttük érkező Herczig és Turán is megállt a balesetnél, így végül megállapított időt kaptak mindketten. Kb.40 perc múlva folytatódott a rajt, épp csak bemelegedtünk, amikor érkeztek a többiekhez képest nagyobb tempóban a piros-fehér-fekete Evo9-el Maricsek Mikiék. A hosszú, jobbos nyújtottban VB-sen, abból a balos visszafordító is jól adta volna ki, de sajnos fél méterrel hátrébb volt a kanyar. A bal első kerék így felkapott a belső íven egy kis dombra, ami gyök kettővel, de sajnos átborította a kocsit. Az oldalán állt meg az Evo, a nézők gyorsan talpra billentették, és nyomultak is tovább, de sajnos a hűtő megsérült, így sajnos nem jutottak ki a pályáról.

Második kör a baleset miatt 50 perc késéssel rajtolt, ám szenzációs látvány volt a jobbos nyújtott kanyar belső ívéről nézni, ahogy: Lovász szorosan kézifékezve, Bodolai orrtolósan, Hadik gyönyörűen, Trencsényi és Osváth kevesebb kockázattal, Velenczei erőből, ifj.Kiss a külső ívre sodródva, Bútor a legszebben, Balogh keresztben a legszűkebben, Herczig magabiztosan, Turán tiszta erőből és Ollé, Lencse, Marozsi íven fordultak. Perge és Vizelli kanyarvétele okozott még fergeteges látványt.

42 km gyorsasági km, azaz az első nap után még az eredmény nem mutatott reális képet, hiszen a balesetnél megállt Turán és Herczig megállapított ideje nem tükrözte a valós teljesítményüket. Érdekesség, hogy így az abszolút első négy helyen Fabiák, míg a következő négy helyen Fiesták táboroztak le az éjszakai Parc Fermében. Bajnokságban élen álló Turán az 5., Hadik a 6. helyen térhetett nyugovóra.

Vasárnap korán kellett indulnunk, hiszen 8:02-kor már robogtak is a verdák Szentgálon. Már évek óta egy szimpatikus, tempós részt szoktunk nézni itt reggel a cél közelében, ahol egy hosszú balos nyújtottból 200 méterre egy jobb-bal tempós kanyar várja a bevállalós pilótákat, mielőtt elindulnának az aszfaltút felé, ahol minden évben ezrek várják a versenyzőket.

Balogh a takarító szerepben is elég meggyőző tempóban jött, Herczig kockázatmentesen is legnagyobb tempóval, Bútor itt is lazán az élményre hajtott.

Turán és Hadik közül a sárga Fiesta tűnt picit gyorsabbnak. Ifj.Kiss nagyon bátran, bevállalósan fordult. Kovács, Ollé is sietett, ám Trencsényi, Velenczei, Osváth határozatlan íven próbálkoztak, korrigálniuk és belefékezniük is kellett a jobbos-balosban. Lencse és Bodolai élvezetesen autózott. Majd érkezett Lovász, aki oly pontosan célzott, hogy egy kisebb kaviccsal telibe találta a fényképezőgépem lencséjét, így maradt a telefonos lehetőség a nap további részére.

Innen kényelmesen átgurultunk a 10:31-kor kezdődő Ösküi szakaszra, ahol a nagy ugratót céloztuk meg. Autóval ugyan nem lehet bemenni, de 8-10 perces sétával könnyedén elérhető. Idén hatalmas szél fújt, de két komoly ugrató is van egymás közelében, így jól látható, ki mennyire bátor, ki mennyire óvja az autóját, hiszen a földet érés mindig rizikós. Az ideális a négy kerékre érkezés, de általában orra esnek az autók. Skodákkal nagyobbakat röppentek, lehetséges a Fiesta futóműve nem bírja annyira.

Balogh, Herczig, Bútor és Trencsényi közepeset ugrott. Turán bevállalta, Hadik, ifj.Kiss és Kovács kisebbet röppent a Fiestákkal. Velenczei, Osváth, Lencse, Bodolai és Lovász minimálisat. Marozsi hatalmas orros landolást mutatott be, amit sajnos nem bírt ki az autó orrában a hűtő! A legbátrabban egy kék-fehér Fabia ugrott, amin elcsodálkozva Duen el is sütötte a hétvége poénját: szerintetek saját, vagy bérautó?    🙂

Veszprémen újra áthaladva, amíg a többiekre vártam a bolt előtt, ránéztem a verseny állására: Herczig már vezetett, Turán az Ösküi szakaszgyőzelemmel felzárkózott 4. pozícióba, Hadik a kormányszervó hibája miatt 6. helyre csúszott vissza. Srácok végeztek és irány Szentgál. Itt mindig sokan vannak, hiszen könnyen megközelíthető és megtalálható, látványos hely, ahogy az erdőből gyorsan érkeznek a verdák, s egy komoly féktávot követően a széles bal derékszögből jobb nyújtottból bal visszafordítót teljesítik a versenyzők.

A teljes ORB és Rali 2.osztály által letisztított nyomvonalon Balogh, ifj.Kiss, Kovács, Velenczei, Osváth, Lovász is kisodródott a laza, poros részre. Herczig, Trencsényi középen tudott maradni. Turán és Hadik is szorosan a bokor alatt teljesítette a széles balost, de a leglátványosabb, csak a nézőknek, csak az élményt itt is Bútor Robi okozta!

Innen még egyszer átgurultunk Veszprémen, egészen az Ösküi Powerstage-re, ahol most a másik ugratóhoz sétáltunk be, aminek nehézségét a tetején lévő jobbos törés adja! A Veszprém ralikon mindig történik valami az utolsó szakaszon, kíváncsian vártam milyen fordulat vár most ránk. Balogh érkezett először, s akkorát repült, hogy mindenkinek leesett az álla!

Herczig, Bútor, Turán, Osváth lendületesen, középen maradva repült egy közepeset. Ifj.Kiss, Trencsényi, Lencse és Lovász pedig csak minimálisan elemelkedve óvták a technikát a közelgő célba érésre. A váratlan fordulatot (ekkor még így tűnt) Hadik jobb első defektje, és Velenczei bal oldali dupla defektje jelentette, amivel az i20 sajnos nem ért ki a pályáról, a Fiesta igen. Az összetettben egy helyet ugyan hátra csúszva még 0,9 mp-el Osváth Skodája előtt szaladt át a fotocellán!

Az utolsó szakasz végén, a mezőny élén Herczig autózott az ünnepélyes célceremóniára, ahol mindenkit meglepő lépésre szánta el magát! A kupákat átvette, a fényképek elkészültek, de a győzelemért járó 25 pontról lemondott, hogy ne raboljon pontokat a teljes éves bajnokságban indulóktól. Ez példa nélküli a magyar ralisport történetében… Személyesen én azt szeretem, amikor a pályán elért eredmény a végső.

Jól jön a nagyobb nyári szünet a hátra lévő három, aszfaltos verseny előtt. A versenyzők rendezhetik soraikat, autóikat, gondolataikat. Mi nézők pedig a nagyobb kihagyás után biztos jobban ki leszünk éhezve egy kis berregős, durrogós, autós kergetőzésre! Találkozunk Ózdon!

 

üdv,

KGT

Közelgő események

  • csü
    25
    ápr
    2019

    WRC: Argentin Rali

  • pén
    26
    ápr
    2019
    vas
    28
    ápr
    2019

    Rallye1: Miskolc Rali 2019

  • vas
    28
    ápr
    2019

    WRX/S1600 RX: Spanyolország