Ajánlott MotoGP

Ciao Doki!

2021. november 14-én Valentino Rossi lezárta pályafutását a MotoGP-ben. A 42 esztendős olasz 9 vb címmel, 115 futamgyőzelemmel és 235 dobogós helyezéssel intett búcsút a gyorsasági motoros világbajnokságnak, de ami ennél sokkal fontosabb, milliók kedvence akasztotta szögre a legendás, nap és hold mintás bukósisakját.

Valamikor 1998 tájékán kezdtem el újra gyorsasági motoros vb-t nézni és akkor fogalmam sem volt, hogy ki-kivel van. Még a 90-es évek elején apukámmal ott ültünk az Eurosport előtt és én a 2-es, majd 1-es rajtszámú piros-fehér motornak, egy Yamahának szurkoltam, amin Wayne Rainey húzta a gázt.

Az ausztrál 1993-ban egy sajnálatos baleset következtében lebénult a misanoi futamon és onnantól, valahogy kimaradt az életünkből a gyorsasági motor. Jó öt év elteltével aztán valahogy ismét felfedeztem magamnak a kétkerekű vb-t.

Az 500-ban – az akkori király kategória – egy olasz, Max Biaggi igyekezett megtörni Mick Doohan hegemóniáját. Mad Max félgyári Hondával próbálkozott a gyári, Repsolos NSR-rel versenyző, zsinórban négyszeres címvédő ausztrál ellen.

Doohan szép lassan felőrölte a kalózt, így a figyelmünk egy kategóriával lejjebb, a 250-re vándorolt, mert ott a két gyári Aprilia az utolsó pillanatig harcban volt egymással. Végül Loris Capirossi lett a világbajnok megelőzve Tecuja Haradát, de az olasz-japán csata az év második felétől a második helyért zajlott a futamokon, mert egy 19 éves tavulliai srác, metál szőke, narancssárga, vagy épp olasz trikolór színű hajával rommá nyerte magát.

Egy bizonyos Valentino Rossi. A vb címre nem volt esélye, mert a szezon elején rengeteget esett – azt is nagyrészt az élről –, de érezni lehetett, hogy 1999-ben már nem lesz pardon. Néztem Rossifumit, – mert akkor még ez volt a beceneve, Norifumi Abe utáni tiszteletből – és azt vettem észre, hogy meg van az új kedvencem.

Vale laza volt és vicces, de egyben kegyetlenül gyors, plusz a győzelmei után midig kitalált valami marhaságot. Imádtam! Rövidben és papucsban ment fel a pódiumra, Osvaldoval, a csirkével a háta mögött tette meg a tiszteletkörét, vagy berohant a toi-toi-ba. Eszméletlen!

Speciális színű motorok és bukósisakok, playstation matrica a tankon. Ha nem egyedi sisakkal készült Mugellora, vagy valamelyik másik futamra, akkor is az övé volt a legkirályabb dizájn, a napocskás-holdas motívummal. Olyan showt csinált, mint korábban senki és tette ezt úgy, hogy játszi könnyedséggel uralta le a mezőnyt.

Akkor talán még senki sem tudta, hogy egy korszakos szupersztár szültetésének lehetünk a szemtanúi, mert ma, 20-23 évvel később a VR46 felirat, a sárga zászlok és sapkák, már szimbolikus jelentőségűek, sőt nincs olyan GP futam, ahol ne burkolózna sárgába a fél domboldal.

Ha az egyetemes sportot nézzük, Rossi ugyan az a polc, mint Michael Jordan, Muhammad Ali, Michael Schumacher, vagyis nincs feljebb. Nem túlzás kijelenteni, hogy forradalmasította a MotoGP-t, mert ma már ez a szakág ugyanott tart globális elismertségben, mint a Forma–1.

Ami az atlétikának Usain Bolt, az a motorversenyzésnek Valentino Rossi. Csak amíg a jamaikai sztársprinter egy évtizedig uralta a pályákat, a Doktor közel két és fél évtizedig teljesített a legmagasabb szinten! Elnyerte milliók szívét a közvetlenségével és mosolyával, generációk nőttek fel rajta miközben ő könnyed, olaszos temperamentumával átírta a sport történetet.

Lehet, hogy ma magától értetődő, hogy a Yamaha ez egyik legjobb motor, de 2004 év elején, amikor a doktor a hófehér motoros ruhájában felült a karbon fekete M1-re, az közel sem volt egy világverő szerkezet. 2003-ban mindössze egy, azaz egy dobogós helyezésre volt képes Carlos Checaval a nyergében.

A Mester azonban jött, látott és győzött! Rögtön az első futamon leiskolázta Max Biaggit. Akit korábban is oktatott, igaz akkor még Hondával, Mick Doohan helyén, de az ő zseniális csapatával. Aztán jött Sete Gibernau, Nicky Hayden, Casey Stoner, Dani Pedrosa, Jorge Lorenzo; korszakos zsenik, akik ellen mégis mindig elő tudott valamit húzni a tarsolyból Vale.

Végül pedig Marc Marquez. Itt kell megjegyezni, hogy a Doktor már nem nyert vb-címet amikor a fiatal spanyol is a mezőnyben volt, de 2015-ben nagyon komoly csörtéket vívtak egymással. Szóval nekem mindig is Valentino lesz a legnagyobb.

Persze Giacomo Agostini nyerte a legtöbb vb-t és futamot, de az én hősöm akkor is Rossi. Vele nőtem fel és mindig is neki szurkoltam. Akkor is, amikor a Ducatival szenvedett, vagy amikor a lábát törte. De soha nem adta fel és mindig visszajött. Ő az egyetlen és megismételhetetlen.

„Emlékszem a mamánál kora reggel néztük a tévében, ahogy egy színes-tarka muki megy, versenyez és mindig nyer. Sokat néztük együtt a Fumit. Emiatt is mindig szép emlék lesz számomra.” Az öcsém küldte ezt az üzenetet még a vasárnapi verseny rajtja előtt. Aztán évek óta először, apával leültünk közösen megnézni egy GP futamot. Egy Yamahás versenyző miatt.

Pont nem érdekelt, hogy ki nyeri a versenyt, persze valahol az is szimbolikus, hogy Pecco Bagnaia győzött, egy olyan sisakfestéssel, amit Rossi viselt ez első Yamahás címének ünneplése közben. Szóval végig néztük a versenyt és amikor a Doktor átért a célon összenéztünk. Nem szóltunk egy szót sem, de tudtuk, hogy egy korszak véget ért. Tesóm is írt, hogy jó lesz jövőre is, mert ott van Quartararo, Pecco, Maki, Mir, meg Franky.

„Igen, de nincs Vale. Ő az egyetlen, az örök. Kinek szurkoljak, ha nincs a legnagyobb? Őt nem lehet pótolni.” Írtam öcsémnek.

Mert, Vale volt az, aki miatt vasárnap megint ott ültünk a tévé előtt. Fater, a tesóm, én és a nagypapám. A lényeg pedig pont ez. Valentino Rossi nem csak a hősöm és a példaképem, hanem a kortársam is egyben.

Ő emlékeztet arra, hogy az idők bizony változnak és semmi sem tart örökké, de mindig lesz valaki, vagy valami, ami összeköt minket. Adott esetben egy olasz motoros, egy zseni.

„Nem lesz senki olyan, mint Vale. Ő a MotoGP Sennája. Már nem lesz ugyanaz, de azért még szeretjük a GP-t.” Ezek voltak tesóm záró gondolatai, szóval:

Grazie Vale! 🚲

Érdemes elolvasni

Mindennek megvan a maga feelingje!

Vörös Gergő

Mitsubishivel a Mikulás Rallye-n.

Vörös Gergő

Így búcsúzott a legsikeresebb motorversenyzőtől az F1 mezőnye

Hund Gábor

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy fokozza a felhasználói élményt. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató

Cart
  • No products in the cart.