Rally

Cigány is autóba ül a ZEG Rally Shown

Akit egy picit és érdekel a rali, az tudja, hogy Varga Zoltánnal, vagy ahogy mindenki ismeri Cigánnyal, Cigivel nehéz beszélgetni. Nem azért mert szűkszavú lenne. Dehogy is! Azért mert beszél. Folyamatosan. Hallgatni pedig élmény. Amikor a ZEG Rally Show kapcsán felhívtuk, hogy beszélgessünk a rendezvényről, akkor sem kellett kérdezni. Elmondott mindent, egy szuszra a saját stílusában. Ez következik most, ahogy a tévében mondják: vágatlanul.

A zöld M3-as nincs kész, de van egy tréningkocsim, az is egy M3-as, azzal fogok menni, sárga híddal. Szerettem volna a zölddel menni, de az elmúlt időszakban össze kellett raknom egy vizsgabázist, ami az enyém és professzionális. Ez áprilisban meg is nyitott Nagytarcsán. 83 márciusa óta evvel foglalkozok, de most már nem viszem máshová az autókat, hanem ide jönnek mások, és ez így napról napra jobb.

Örülök, hogy végre ki tudunk mozdulni. A pandémiáról elég kemény véleményem van. A lényeg, hogy én jól születtem, nem volt világháború, nem volt forradalom, és gondoltam, hogy nem lesz járvány. Hát ezt az utóbbit nem tudja kiküszöbölni az életem, de az összes többit igen. Ugye ezek mind olyan dolog, ami az emberek életéből éveket elvesznek. Most be vagyunk fásulva, és örülünk, hogy végre ki tudunk mozdulni. Úgyhogy elővettem a tréningkocsimat, amit én nagyon szeretek, levizsgáztattam. Megautóztattam az autista gyerekeket, hétvégén elmegyek a Vályi Pistivel a 24 órásra, egy hét szünet, és utána megyünk Zalaegerszegre. Imádom, hogy ki tudunk mozdulni, mozognak az emberek. Remélem addig sem találnak ki semmit. Maszk, nélkül, kötetlenül szeretnék az Endrész Pistivel előfutni. Fokozatosan visszatérni ebbe az életbe.

A pályákat felülnézetből láttam. Majd ha ott leszünk, kiderül milyen, én a rajzokból nem tudom megmondani, milyen lesz. Itt nem versenyeztünk még soha. Pécsen tudnám, hogy hova mennénk, Miskolcon tudnám, hogy hova mennénk, de Zalaegerszegen….

De várj, egyszer régen volt valami! De azon kívül semmi. Tudom, hogy hol van, tudom, hogy ott vannak a barátaim. Föl tudok ugrani Nagykanizsára, föl tudok ugrani a Balaton sarkára, el tudok ugrani Csurgóra, szóval földrajzilag képben vagyok. Egy csomó barátom vár, úgyhogy még a szállást is meg tudom oldani. De hogy a belváros milyen lehet, vagy a tesztpálya, a ZalaZONE milyen, azt nem tudom még. Odamegyünk és meglátjuk. Imádni fogom már azt is, hogy tréningezek. Pistának mondtam, és Pista is örült, mint az állat, hogy menjünk egy kicsit. Aztán jövőre megveszem a homológ cuccokat a zöld autóba, és megyünk megint, és ilyen rendezvényekre akkor már a versenyautóval megyünk, ez a tervem.

Jó, hogy vannak ilyen események. Az is jó, hogy lesz időmérés. Nekem az ilyen eseményeken az a bajom, hogy amikor nem tétre megy a dolog, és mindenki forog saját porában, mondjuk a Szilveszter Ralin a MOL kútnál, feltartja másikat. Ha show akkor show, de ne tartsuk fel már egymást. Menjünk percenként, és úgy menjünk látványosan, hogy faltól falig. Nem az, hogy megforgok, mert elb…….tam és akkor úgy csinálok, mintha direkt megforognék. Megyünk, látványosan, de gyorsan. Vidámság és rock and roll, de azért szaladni kell.

Persze, csináljuk, meg minél többen csatlakozzanak hozzánk, annál jobb a rali. Jó lesz nekünk is, jó lesz a nézőknek is. Persze, hát ez a sportágam, ez a szerelmem, nem mondhatom azt, nem is akarom azt mondani, hogy nem tesz jót. De jót tesz! Minden egyes ilyen rendezvény jót tesz, sokkal jobbat, mint ezek a versenynek hitt, régiós dolgok, és akkor mindenki elhiszi magáról, hogy király. Egy rali, az autós csillagtúra, az van ugye az angol fordításban, és amikor mi csináltuk ezt, akkor elmentünk az ország összes részére és úgy volt egy bajnokság. Ez a régiós dolog, ahol ugyanazon a pályán mennek ez nem rali. Akkor inkább legyen egy showműsor, jöjjön az amatőr, mert az mindig az volt régen is. Teddy hengerrel festették zöldre a Zsigulit, hogy olyan legyen, mint a Cigányé. Most is szeretnék, csak már elérhetetlen. De viszont ha a kis Zsigulijával ott tud jönni köztünk, akkor az közelebb hozza az embereket. Tudunk velük beszélgetni…. Amíg nem fárasztanak le, ha meg lefáraszt, akkor mondom neki, hogy most üljél le egy kicsit. De ez így jó, mert ugye az volt a lényeg mindig, hogy közelebb kerüljél. Tehát én is tudom magamról, hogy a 8 mm-es filmen néztük a Kankkunent. Érted. És most meg ott versenyzünk vele a Rally Legenden. És egy helyen kajálunk a várban, amikor összeváró van. Azért ez a csúcsok csúcsa én azt gondolom. De nem akarom ám a Kankkunenhez hasonlítani magam! Csakhogy maga az érzés. Érted? Az a lényeg, hogy menjünk. Optimistán bele a reménytelenségbe….. na milyen szép mondat ez!

 

Forrás: zegrally.hu

Érdemes elolvasni

Rally Café Podcast – Vértes Rallye

Vörös Gergő

Pécs Rally 2021 – Hegyi előnevezők

Hund Gábor

Tragikus rally baleset a román bajnoki futamon

Hund Gábor

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy fokozza a felhasználói élményt. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató

Cart
  • No products in the cart.