Ajánlott ORB Rally Sztori

Isten éltessen Vitya!

Egymás után a második szülinapos poszt. Persze nagyon bírom Markku Alént, de a mai firkálmányomat sokkal szívesebben teszem közkinccsé, mert földim és talán mondhatom, hogy barátom, Bán Viktor előtti főhajtásról van szó. Az alábbi cikk, még a Rally Café 2019-es, májusi számában volt olvasható, de az gondolom, hogy még most is tökéletesen rámutat arra a szenvedélyre, ami Vityát mozgatja a két szeretett sportágában.

Jó olvasást és boldog születésnapot breakes fiú!

Viktor egy igazi pécsi vagány, aki él-hal a breakért és a raliért. Ez a két látszólag teljesen idegen sport jól megfér egymás mellett Vitya életében, aki a maga könnyed és laza stílusban mesélt az autósportos és táncos pályafutásáról, illetve arról, honnan jön az a hatalmas tűz és elkötelezettség, ami jellemzi versenyzés közben.

A 12 éves Viktor egy családi szál miatt került kapcsolatba a ralival. „Az unokatesóm 1993-ban összeházasodott Prím Gézával, aki Kaltenecker Nándival az oldalán, abban az évben előfutóként rajthoz állt a Mecsek Rallyen, egy sima, csövezetlen Audi 80-sal. Ez volt az első kapocs, hogy testközelből láthattam egy ralit. Emlékszem, Remeteréten néztük a versenyt és azonnal teljes függésbe kerültem. Tulajdonképpen onnantól kezdve minden évben jártam a Mecsek Rallye-ra. 1998-99 körül meglett a jogosítványom és a gyermekkori barátaimmal elkezdtünk máshova is eljárni versenyt nézni: Veszprémbe, Székesfehérvárra, aztán volt olyan év, hogy majdnem minden futamra elmentünk. Persze én is mindig versenyezni szerettem volna. Töki barátommal vettünk egy 1-es Golfot hójáró kocsinak, nekem volt egy G40-es Polom, és állandóan jártunk fel a Mecsekbe autózni.”

A rali már akkor is költséges sportnak számított és az akkor 18-20 éves srác nem akarta minden pénzét erre áldozni, főleg úgy, hogy ott volt a másik szerelem, a break, amit profi szinten űzött és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ebből fog majd megélni. „2003-2004 környékén, egy Veszprém Rallye-n ismertem meg Köbli Kareszt és a Kaltenecker családot, de jó ideig ez volt az utolsó kapcsolódási pontom a ralival, mert ez idő tájt kezdtünk el külföldön táncolni és 6-7 éven keresztül szinte végig kint voltunk, majd következett három év levezetés 2013-ig. 2011-ben Karesz elkezdett versenyezni, akkor még Szeleppel ment, aztán egyszer csak felhívott:

– Cső Vitya, arra gondoltam, hogy itt van ez a bakonyai sprint, nem ülnél be navigálni?

– Kb. 15 éve erre várok, hogy ezt valaki megkérdezze tőlem, persze!

Barátok voltunk, baromi jó volt az összhang a kocsiban és a verseny után Karcsi azt mondta, hogy maradjunk is így, mert jó lesz. Csinált egy saját csapatot és megkezdődött a Skoda Felicia Kit-Caros időszak.”

Viktor életében a rali szépen lassan átvette a vezető szerepet a break-kel szemben. „Hirtelen bekerültem a dolgok sűrűjébe. Karesz gőzerővel elkezdett versenyezni én meg egyből egy top kocsiban találtam magam, jó anyagi háttérrel. Volt olyan év, hogy 18 versenyt teljesítettünk. A következő nagy lépés Stepán Árpi volt, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek, mert vele a Historic-ban toltunk le két komplett szezont Ladával, majd Subaru Legacy-val. Tőle tanultam meg, hogy a rallye1-ben, hogy működik ez az egész. Árpi mellett alakult ki az a fajta felfogásom, itiner írásom, amit a mai napig használok. A Taxis abban az időben a Zsigulisok között nagy sztárnak számított, jó kezű pilóta volt és régóta benne volt az egészben, nagyon vágta, hogy kell beosztani ilyen hosszú versenyeken magunkat és a technikát.”

2015 végén aztán Viktor útjai elváltak a kaposvári pilótával.„Én rettenetesen eredmény centrikus vagyok, egyszerűen nem elégített ki az, hogy elmegyünk előfutni, lazáskodunk, faralgatunk. A breakben is mindig így voltam, hogy ha csinálok valamit, akkor profizmusra törekedtem. Abban az időszakban, mikor elkezdtem táncolni, akkor Magyarország vesztő break hatalom volt a világon. Itt volt az Enemy Squad, akik ma már a családom, de akkor, 1995 tájékán nekem ők voltak a nagymestereim. Mindig azt láttam, hogy ezek a srácok profik, akik kint dolgoznak. Arra gondoltam, hogy Úr Isten, ha ezt nagyon nyomom, akkor ezt én is elérhetem. Akik pedig itthon voltak, a szegedi, szombathelyi breakesek, addigra Európa, majd a világ legjobbjai lettek, mindenki tőlük tanult mindent. Nekünk meg az összes versenyen velük kellett párbajoznunk. Ez akkora lökést adott, hogy egész nap breakeltünk, ment a tánc, hétfőtől-vasárnapig, reggeltől-estig, suliban, itthon, mindenhol. Szóval innen ered az a fajta fanatizmusom, amit a raliba is hoztam magammal, illetve az a küzdeni akarás, amit megszoktam a táncban, hogy mindig a legjobbakkal kell versenyeznem. Amikor Németország legmenőbb helyein dolgoztunk, marhára belém rögződött, mindig ugyanazt a show-t kell lenyomnom, mindegy, hogy kedd, csütörtök vagy péntek este van, mindig a maximumot kell nyújtanom! A Lipcsei Varieté történetében előttünk soha nem volt olyan, hogy visszatapsoltak volna egy számot. Na, mi ezt háromszor beadtuk 2,5 hónap alatt! Azt is a breakből hoztam, hogy ugyanúgy értékeljük egymást. Hiába különböző a tudásunk, a színpadon ugyanolyanoknak kell lennünk, ugyanúgy kell mosolyognunk, ugyanolyan energiát kellett kifelé mutatnunk. A rally ugyanez. Ha nincsenek a szerelők, akkor nem tudnánk menni a kocsinkkal, ha Bohár Laci nem hozza oda nekünk reggel a friss kávét a szervizparkba, illetve nem gondoskodna arról, hogy egy finomat reggelizzünk, már nem lenne olyan a napunk. A lényeg, hogy ez egy csapatjáték és mindenkinek ugyanannyi szerepe van a sikerben, mint nekem vagy Mikinek. Én semmivel sem vagyok különb a srácoknál, mert bent ülök az autóban és navigálok. Nem, egy fikarcnyival sem.”

Elkalandoztunk egy kicsit, de az eredmény centrikusságnál jártunk és ott, hogy az előfutóként faralgatás már nem elégítette ki Viktort. „Egy januári hétfő délelőtt, a Király utcában sétáltam Mancival -Vitya kutyusáról van szó-, nagy hideg volt és csörgött a telefonom. Ranga Peti volt a vonal másik végén és levezette nekem, hogy abban az évben 3 EB futamot tervez és azt szeretné, hogy én navigáljak neki. Ott álltam, meg se tudtam mozdulni, hogy engem egy Ranga Péter, akinek az apját láttam először Lapison elfordulni a Lanciával 1993-ban, annak a fia felhív, hogy menjünk el, nemhogy a Magyar Bajnokságba, hanem EB-re versenyezni! Földbegyökerezett a lábam és csak ennyit tudtam mondani, hogy Peti! Igen, egyértelmű! Ez akkora erőt és motivációt adott, hogy előtte másfél hónapig csak a térképeket bújtam, néztem a belsőket, mert érzetem, hogy itt most nekem nagyon-nagyot kell teljesítenem. Azt hozzá kell tenni, hogy életemben először, versenykörülmények között, a Kanári Shake Down-ján ültem nagy kocsiban, vagyis egy Mitsubishiben, szóval rettenetesen paráztam! Elrajtoltunk a Moya gyorsaságin, elkezdtem diktálni és egy kilométer után azt vettem észre, hogy haver, helyben vagyunk! Jött a ritmus, jött az egész, olyan volt, mintha nem is lenne ez olyan nagy kihívás. Lejöttünk erről a gyorsról, Peti átnézett és annyit mondott: – Na látod! Erről van szó! Nincs itt semmi probléma, megérkeztünk! És tényleg, mert végigcsináltuk úgy azt a versenyt, hogy egyszer nem tévedtem el, se etapon, se a gyorsaságin, a végén pedig még bejöttünk a második helyre, úgy hogy az utolsó szakaszon léptünk egyet előre összetettben.”

Ezek után szinte mindenki megismerte a hazai ralis társadalomban Viktor nevét, aki elég sok felkérést kapott 2017-re. „Ranga Lacikával Hertelenden zártuk azt az évet és azon a versenyen odajött hozzám Miki, hogy ő már régóta gondolkodik rajta, hogy menne velem, mit szólok hozzá? Udvariasan megköszöntem, a lehetőséget, de nem mondtam rá semmit. Aztán ahogy elcsendesedtek a dolgok körülöttem, elkezdtem gondolkozni: ez egy profi csapat, jó a háttér, meg van minden. Ami nagyon- nagyon fontos volt számomra, hogy ismertük egymást Mikivel, aki egy laza pali és tök jól megértettük egymást. Nekem ez lényeges, hogy olyan emberrel üljek egy az autóban, akivel az életben is barátok vagyunk, mert szerintem csak úgy működik profin ez az egész, ha a civilben is jó viszonyban tudtok lenni egymással. Aztán ott volt még a kiváló szervizcsapat, akiket mind ismertem, és ami számomra megint csak nagyon fontos volt, a pécsiség, mert mindenki a földim, így úgy voltam vele, hogy nagyon nem lőhetek mellé. Végül ez be is igazolódott, hisz az első évben ORC abszolút bajnokok lettünk, és az elmúlt 3 évben igazi egységgé kovácsolódott össze a brigád.”

Érdemes elolvasni

Klausz Kristófék hibátlan teljesítménnyel nyerték a Mikulás Rallyt

Hund Gábor

Nemzetközi Murva Kupa 2022-ben

Hund Gábor

Klausz Kristófék hatalmas előnyben

Hund Gábor

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy fokozza a felhasználói élményt. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató

Cart
  • No products in the cart.