Rally Cafe Magazin
Magazin WRC

A rally-vb legszerencsésebb flótása

Nem tudta hogyan kell vezetni, így hát navigátor lett belőle, soha sem készült profi pályára, de találkozott egy bizonyos Esapekka Lappival, így aztán Janne Fermnek el kellett fogadnia a sorsát: fizetést kap azért, hogy a hobbiját űzhesse.

Részlet a Rally Café 2019. augusztusi számában megjelent cikkből 

„Nem emlékszem, mikor láttam először élőben raliversenyt, a szüleim szerint három éves lehettem – vág a közepébe Janne Ferm, pont úgy, mintha a Rally Café kávézó rovatába készülne az interjú. – Ez 1983-ban volt. Az első emlékeim, amik viszont biztosan megvannak, az ’85-ből, ’86-ból a B-s korszak autói.

Mindig az erdőben sátoroztunk és a mai napig a fülemben van a kipufogók fantasztikus hangja.

Az apám navigált kisebb versenyeken, én pedig a legtöbb hétvégén vele lógtam. Sokáig ez volt a hobbim.“

A gyerekek gyakran követik szüleik példáját, de Ferm szerint nem azért lett navigátor, mert az apja is az volt.

„Szerintem ennek sokkal egyszerűbb oka van: nem tudtam elég jól vezetni. Tényleg. Meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is autóversenyző legyek. Talán az agyam megvan hozzá, de a csuklómban már nincs meg a kellő tehetség. Mint a legtöbb finn, én is vezettem befagyott tó jegén, az jó móka, de amikor padlógázon kell menni az erdőben, a fák között, az már egészen más dolog.“

A teljes interjú a Rally Café 2019. augusztusi számában olvasható, amiben Janne Ferm mesél még a legnagyobb sikereikről és hogy miért nevet olyan jellegzetesen a gyorsasági szakaszok végén. 

A Rally Cafét keresd az újságárusoknál valamint a Mol, az OMV és Lukoil benzinkutakon.

Érdemes elolvasni

Turi Tamás, a legenda

Mihályi Csaba

Tanak nem aggódik

Hund Gábor

Janovich Roland nem számított rá

Mihályi Csaba

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy fokozza a felhasználói élményt. Elfogadom Read More