Rally Café Magazin
Magazin

Balatonyi Árpi, a kocka zsigulis

Ma rally 3-as versenyeket rendez, de a kilencvenes években az egyik legnagyobb zsigulis volt, aki előbb az A-s 1300-assal vert el mindenkit, aztán a VFTS-sel, de leginkább azért szerettük, mert ha Balatonyi jött, akkor egy lépést hátra kellett lépni.

Részlet a Rally Café 2019. októberi számában megjelent cikkből 

A kilencvenes évek eleje volt a Zsigulik fénykora a magyar bajnokságban. Rally 2-ben még előfordultak kerek lámpások, de az első osztályban már a Kocka számított menőnek, abból is a 21074, vagyis az A-s 1600-as. Aki valamennyire is adott magára, az ilyennel versenyezett.

Volt azonban a mezőnyben egy különc, akinek a versenyautóján nem díszelgett a Paraszt Mercinek is becézett nagy hűtőrács és megmaradt az A 1300-as kategória mellett. Megtehette, hiszen gyakran ezzel az autóval is megverte az ezerhatosokat. ’94-ben megnyerte a Lada Kupát és egy évvel később is második lett benne.

De nem is ez volt Balatonyiban az érdekes, hanem a mobilos festésű Zsigulija, meg ahogyan a kanyarba bedobta a kocsit. Árpi igazi jelenség volt, mert miközben csúszott a Lada keresztben, egy nagy mackó – remélem, nem haragszik meg a hasonlatért – szinte birkózott a kormánnyal. Az eredmény? Hát sokat nem ment egyenesen. A közönség imádta őt és nem túlzás azt állítani, hogy a magyar ralisport egyik legendája lett, noha soha sem jutott el addig, hogy nagy autóban is kipróbálja magát.

Bár pont húsz éve fejezte be a versenyzést, a ralitól nem szakadt el teljesen, időnként most is autóba ül, de amikor nem, akkor rali 3-as versenyeket rendez. Olyanokat, amilyenen ő is kezdte a pályafutását. Ehhez mérten természetesen folyton rohan, de többszöri egyeztetés után végre sikerült leülni vele beszélgetni.

Most rally 3-as versenyeket rendezel, de te is a klasszikus túraversenyzésből jöttél.

Mindig is szerettem az autókat, autószerelő a szakmám, de a versenyzés gondolata a katonaság alatt pattant ki a fejemből. ’85–’87 között voltam katona Nagykanizsán, kint ültem a bakterházban (őrségben), ami az országút mellett volt.

Ott ment el az ÁFÉSZ Rali mezőnye. A porrogszentkirályi gyorsaságira mentek, ahol most a rally 3-at rendezzük. Akkor el is döntöttem, hogy ezt nekem ki kell próbálni.

Mielőtt bevonultam, megvolt már a Kereklámpás, amit az első hazaérkezésem során összetörtem,

úgyhogy a katonaság alatt, amikor kimenőt kaptam, akkor megvolt a programom. Mire leszereltem, kész is lett. Valakitől kaptunk kölcsön két kagylóülést, volt valahonnan egy (bukócső) főkapunk, a hátsó részt máshonnan szereztük. Hárompontos övünk volt, de ez a bebújós, azon kívül utcai maradt a Zsiguli és mentünk is Sárvárra a túrára, ahol harmadikok lettünk.

Mekkora volt a mezőny?

Túrában húszan lehettünk, később a rali 2-ben 40–45-en is előfordultunk a kategóriában.

Akkor ez egy erős kezdés volt. Hogyan tanultál meg így vezetni?

Ez jó kérdés. Nekem mindig is természetes volt a gyorsaság. Feljártunk a Mecsekbe autózni, kicsit gyakorolgattam, de minden jött magától. Nem csak én voltam ilyen, Kiss Feri, Turi Tomi, Lajtai Zsolt, Porth Gabi szintén olyan versenyzők voltak, akiknek a vérében volt a rally.

Hogy hogyan találkozott Büki Ernővel, hogyan borítottak fel egy frissen fényezett Zsigulit, úton a Balaton felé, Kiss Ferivel versenyezve, hogy miért lett mobilos az A-s 1300-as, na és a legjobb sztori, hogyan mutatták meg Szeleppel az osztrákoknak, milyen a magyar virtus és hogyan lehet egy totálkáros Zsigulival célba érni a Semperit Rallyn, minderről a Rally Café októberi számában olvashattok. 

A Rally Café októberi számát keresd az újságárusoknál valamint a MOL, az OMV és Lukoil benzinkutakon.

Érdemes elolvasni

VIZELLI KARCSI ÉS AZ ŰRHAJÓ VFTS

Mihályi Csaba

Digitális Rally Café – azonnal a gépeden

Mihályi Csaba

Minden, amit Bútor Robiról eddig nem tudtál

Mihályi Csaba

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy fokozza a felhasználói élményt. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató