Ajánlott Magazin

Minden, amit Bútor Robiról eddig nem tudtál

Nem kell feltétlenül abszolút bajnoknak lenni ahhoz, hogy valaki legendává váljon a magyar rallyban. Bútor Robi a legjobb példa erre, aki a kétkerék-hajtású autók specialistája volt, amikkel tíz bajnoki címet nyert. Hat éve már csak hobbiból versenyez, az idei Veszprém Ralit még is simán megnyerte. Abszolútban.

Részlet a Rally Café 2019. novemberi számában megjelent cikkből

A Rally Café kávézója rovat tíz év után újult meg, az állandó kérdéseket kicsit frissítettük, kiegészítettük, de akadt olyan, amit annyira megkedveltünk, hogy megtartottuk. A megújult rovathoz pedig nem is találhattunk volna Bútor Robinál jobb interjúalanyt.

Mi volt az első rallys élményed?

A Bakonyban, a farkasgyepűi gyorsaságin volt, három éves lehettem amikor a szüleimmel, a nagypapámmal és az ő baráti körükkel együtt elmentünk versenyt nézni. Egy domboldalon ültünk, három méterrel magasabban, mint a pálya. Ott sátoroztunk három-négy napig. Az öregek főztek, mi meg éjszaka őriztük a tábort. Nagyon hideg volt és emlékszem, hogy a nagyapám őrbundája volt rajtam.

A legnagyobb élményem az volt, hogy a Simor–Pánics kettős egy Ladával pont előttünk esett be háttal. A felnőttek megpróbálták kitolni őket, de nem sikerült, ezért velünk maradtak egész nap. Együtt ettek, ittak velünk.

Az unokatesóimmal botokból csináltunk magunknak a domboldalban gázpedált, fékpedált, kuplungot, váltót és ordítva utánoztuk az autókat.

Óriási élmény volt. Hárman közülünk, akik akkor ott voltak, Tergulicza János, Hidvégi Zoli és én is versenyzők lettünk, úgyhogy megvolt a hatása annak a domboldalnak.

Hogyan lett belőled raliversenyző?

Ott kezdődött, azon a domboldalon. A szüleim és nagyrészt a nagyapám fertőzött meg. Sok időt töltöttem a nagyapámmal, nagyon sokat foglalkozott velem. Kicsi koromtól fogva jártunk ki a nagytarcsai gyorsaságira a Trabantjával. Először az ölében ülve vezettem, aztán, amikor elértem a pedálokat, akkor hét-nyolc éves koromtól fogva egyedül.

Akkor mondtam a nagyapámnak, hogy belőlem rallyversenyző lesz. Mondta, jól van, akkor gyakoroljak. Később, 13-14 éves koromban jött a gokartozás, ahhoz már édesapám segítsége is kellett, de ezt csak egy lépcsőnek szántam a ralihoz.

Pár héttel az előtt, hogy megkaptam a jogosítványt, a motorom árából vettünk “édesanyámnak” egy Lada 1500s-t és azzal indultam Mezőtúron. Addig sem volt kérdés, hogy versenyezni fogok, de onnantól kezdve pláne nem. Szerencsém volt, mert a szüleim teljes mértékben támogattak.

Kinek a posztere volt a szobád falán?

Várjál… Volt egy Kesjár Csaba poszterem, kettő-három Ferjáncz Attila. ’86-ban voltam először a Barum Rallyn, azt hiszem, annak a versenynek a plakátján is ő volt. Ferjánczról volt audis és renault-os képem is. Aztán volt még egy Fiat 131 Abarth, ott nem a versenyző, hanem az autó volt az érdekes.

A teljes interjút a Rally Café októberi számában olvashatjátok, amit keressetek az újságárusoknál valamint a MOL, az OMV és Lukoil benzinkutakon, vagy vedd meg az digitális Rally Cafét itt: http://www.dimag.hu/magazin/RallyCafe

Érdemes elolvasni

Jouhki: Rovanpera akár győzelemért is harcolhat

Hund Gábor

Wilson: Elfyn mindig az M-Sport családtagja lesz

Hund Gábor

Idén már 23. alkalommal vár a Mikulás Rallye!

Hund Gábor